Emma Watson interjú

Ez egy 2012-es Emma Watson interjú az Ellen Show-ban. Nagyon örülök, ha megosztjátok, vagy hozzászóltok! :)

Beszélgessünk arról, hogy milyen érzés egy ilyen hosszú sorozatban szerepelni? A fele életedet ezzel tölthetted.

Több, mint a felét igazából. Kilenc évesen kezdtem, és huszonkettő voltam, mikor befejeztem. Így minden évben csináltam egy Harry Potter filmet. Mindig tudtam előre, hogy mi lesz abban az évben a feladatom, és hogyan fog lezajlani az év, így amikor vége lett a filmnek, olyan tanácstalan voltam, hogy "miért nem mondja meg valaki, hogy hol legyek meg mit egyek meg mikor menjek a fürdőbe?"

Örülsz, hogy vége lett, vagy hiányzik a film vagy a szereplő?

Hiányzik, főleg az emberek. De izgatott is vagyok, mert olyan sokat csináltam az utóbbi két évben, forgattam Izlandon, Pittsburghban, Új Orleansban, Párizsban dolgoztam, nagyon klassz volt. 

Eléggé nagy dolog lehet ez neked, mert ha jól tudom a HP előtt egy színdarabban játszottál, megkaptad ezt a szerepet, kiderült, hogy óriási siker lett a film, most pedig van egy nagyon jó karriered.

Furcsa, mert csak nem rég tudtam meg, milyen is valójában felvételizni egy filmhez, mert az első film, amihez felvételiztem, rögtön megkaptam, aztán tíz évig abban játszottam. Az emberek azt hiszik nagyon tapasztalt vagyok ez ügyben, de tulajdonképpen nagyon félek felvételizni, mert nem valami sokat tudok erről, nem valami sokat tudok Hollywoodról. 

Az emberek felismernek mindenütt?

Attól függ, hol vagyok. Azt hiszem, Amerikában az emberek nem gondolják annyira, hogy látni fognak. Ez tegnap előtt történt, találkoztam egy lánnyal aki odajött hozzám, és megkérdezte: "Mondták már neked, hogy te pontosan ugyanúgy nézel ki, mint az a Harry Potteres csaj?" Én meg próbáltam neki elmondani, hogy hát tulajdonképpen én vagyok az, de ő csak hadart tovább arról, hogy mennyire hasonlítok hozzá, és annyira égő volt. Aztán eljutott arra a pontra, mikor már nem akartam elmondani neki, hogy én vagyok az, csak minél hamarabb el akartam tűnni onnan. 

Hol voltál?

Greenwich Village Hotelben voltam New Yorkban. Barátokon keresztül ismerkedtem össze vele, és bemutatkoztam, hogy "Szia, én Emma vagyok" ő meg mondta, hogy Holly.

"Nahát", még a nevetek is ugyanaz, mint a hírességgel! És a vezetéknevetek is!

Ráadásul megkérdezte, hogy most mit csinálok, és mondtam, hogy éppen egy filmet forgatok. És még mindig nem jött át neki. 

És végül hogy mondtad el neki?

Nem mondtam el, csak végre találtam egy kijáratot, és mondtam neki, hogy sajnálom de el kell rohannom a mosdóba, aztán nem mentem vissza. Szerinte azért nem fogta fel, mert az emberek azt képzelik, hogy egy várban lakom Skóciában, és a varázspálcám és talárom nélkül látva el sem tudnak képzelni.

Szerintem nagyon bátor dolog, hogy idejöttél Amerikába főiskolába. Ez a rengeteg ember mind végig nézte, ahogy felnősz a filmekben, mit szóltak ahhoz, hogy veled járnak egy iskolába?

Hát, ahogy visszanézek, azt hiszem nem tudtam volna jobban megbonyolítani magamnak az életet bárhogyan is próbálkoztam volna. Az emberek már azon is csodálkoztak, hogy főiskolára megyek, azon pedig végképp, hogy Amerikába, egy teljesen új országba jövök. Ez egy óriási kultúra, amiről semmit sem tudok, a történelméről sem, nem tudom, kik voltak itt a miniszterelnökök, nem tudom, mi az a "tailgating" (kocsira rávezetés), úgyhogy nagyon ijesztő volt.